2010. július 30., péntek

"Pap vagyok és áldozó"

Miklós Tibor Musical! című könyvének bevezetőjében – mellyel valljuk be, úttörő kis hazánkban – leírja, hogyan szeretett bele a műfajba Webber I don't Know How To Love Him dalának köszönhetően. Neki a musical szerelem, egy termékeny házasság, számtalan musical magyar nyelvű dalszövegével, rendezésekkel és musical-társulatok alapításával. Nálam más a helyzet. Nem felnőtt férfiként, hanem magzatként tudhattam meg, mi az a musical – akkor még nem is sejtve, egy életre megpecsételi a sorsomat az első találkozás –, édesanyám hasában, állítása szerint végigrugdosva egy egész Sztárcsinálók előadást. Tehát nem szerelem ez a musical és köztem. De akkor mi?

„Pap vagyok és áldozó – a rock oltára előtt” – mondta Varga Miklós valamikor a kilencvenes évek elején, egy róla szóló zenés műsorban. Hihetetlen intenzitással él bennem minden egyes apró hangsúlya, a videó-kazetta, amire még édesapám rögzítette régi Philips videónkkal a számomra annyira meghatározó tv-adást, azóta talán már meg sincsen. Vagy ha mégis, biztosan nézhetetlen minőségű, annyiszor lejátszattam szüleimmel, pedig alig lehettem kiscsoportos óvodás. A rockénekes – zenés színész – mondanivalója akkor még érthetetlen volt számomra, mégis éreztem, egy nagyon fontos valami, ami ott, akkor megfogalmazódott. „Papp vagyok és áldozó – a rock oltára előtt”, majd vágás, indult a zene és Miklós szakadt farmerben a Hair Donnaját énekelte, Miklós Tibor magyar szövegével. Mit sem tudtam akkor még, mi az a „töltött szoknya” vagy hogy Donna miért a „sátán lánya”, de megbabonázva énekeltem együtt az énekessel a sorokat. Valami akkor elkezdődött az első rúgással anya hasában a Róma égése alatt, aztán Varga Miklóssal és a Hair-rel, Sasvári Sándorral és a Jézus Krisztus Szupersztárral, Kovács Krisztával és az Evitával. Az első színpadi élmény Vári Éva volt, a Piafban. Nem feltétlenül musical, de zenés előadás volt, a híres énekesnő dalaival, bemutatva annak hányatott, cseppet sem óvodásoknak való életét. Bár még alig voltam öt-hat év körüli, azonnal beleszerettem a zenés színház világába.

Áldozó lettem, a musical oltára előtt, aztán ministránsfiú, megismerhettem, milyen színpadon létezni, Sárvár kis várudvarának színpadától egészen a Szegedi Szabadtériig. Aztán úgy hozta az élet, hogy két éve léptem utoljára színpadra, Lakner Bácsi Gyermekszínházának társulatával, Pán Péterként, az Operettszínház előtt, a Broadway Fesztiválon. Szép búcsú volt, szép emlék. De most papnak készülök. A musical oltáránál szeretnék szolgálni! Esztétaként úgy érzem eljött az idő a musical-terminológia megalkotására és külföldi szakirodalomból való átvételére. Hiszen megérdemli ez a műfaj, hogy bekerüljön a nagyok közé, hogy róla is lehessen akadémiai keretek között beszélni. És megérdemlik barátaim és régi kollégáim, hogy munkájukat, mellyel létrehoznak egy előadást – legyenek színészek, táncosok, rendezők vagy éppen fodrászok, öltöztetők –, ne csak a közönség, hanem a művészeti ágakat vizsgáló tudós réteg is elismerje. Ez a blog is ezt szolgálja majd reményeim szerint mindamellett, hogy egy-egy témára reflektál az éppen aktuális musicalszínházi eseményekből, és ehhez segít majd hozzá a FIX HD műsorán látható új musical-magazin, Backstage címmel.

Miklós Tibornak szerelem – nekem vallás, melyben élek, melybe beleszülettem akarva-akaratlanul és amelyért minden tőlem telhetőt megteszek majd egész életem folyamán.

Munkára fel! Az első állomás: Chess - Sakk, Margitszigeti Szabadtéri Színpad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése