Ritka élményben lehetett annak része, aki tegnap este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra látogatott. Benny Andersson, Tim Rice és Björn Ulvaeus Chess - Sakk című musicaljének koncertváltozata minden várakozást felülmúlt. A PS Produkciótól már megszokható az igényes, nyugati követelményeknek is megfelelő előadás-színvonal, ám a tegnapi bemutatóval egy olyan előadás született, ami majdhogynem száz százalékban egy Broadway- vagy West End színházban is megállná a helyét.
A Chess 1984-ben egy konceptalbumon juthatott el először a nagyközönséghez, amit az 1986-os West End-, majd az 1988-as Broadway-premier követett, melyek mind dramaturgiailag, mind zeneileg lényegesen különböznek egymástól. A sakk-világbajnokok propagandacélú marionettszálakon való mozgatásán, az Egyesült Államok - Szovjetunió politikai harcán alapuló musical azóta számos bemutatót megélt szerte a világban, a mostani hazai premier a 2008-as Royal Albert Hall-beli koncertverziót veszi alapul.
A Köteles Géza által vezényelt zenekar - koncertelőadásokhoz hűen - a színpadon foglalt helyet, mögöttük a több mint félszáz tagot számláló Jazz And More kórus. A darab drámaiságát kitűnően tolmácsolta mind a zenekar, mind a kórus, a lenyűgöző hangzás mindenképpen rendkívüli élménye lehetett a közönség laikus és szakmából megjelent tagjainak is. A hangosítás hazai viszonylatban véve kimagasló volt, egyszer sem szakította meg a zenei élményt a mikrofonok gerjedése, vagy bármiféle recsegés-ropogás.
Cornelius Baltus a legnevesebb német zenés színházi szakemberek közé tartozik, így mostani magyarországi rendezésében is megköveteli csapatától azt profizmust, amit odakint tanult és sikeresen merített a hosszú évek munkája folyamán gyűjtött tapasztalatokból. Koncepciója sikerének két fő pillérét emelném ki: sallangmentesség és pontosság. Maníroktól mentes kontaktusok duettekben, tercettekben, kvartettekben és tömegjelenetekben, szem előtt tartva, hiába egy koncertelőadásról van szó, a nézőnek nem csak hallania kell a zenés dialógokat, hanem látnia is kell a cselekményt. Baltusnak sikerült megtalálnia az egyensúlyt koncert és előadás között, és ezt az egyensúlyt kitűnően közvetíti színészei és táncosai segítségével.
Karen Bruce koreográfusasszony háta mögött a Footloose - The Musical vagy a Fame brit turnéváltozatainak koreográfiájával most Budapesten álmodhatta meg és irányíthatta egy tízfős tánckar minden lépését. Bár kevés dalban van szerepe a táncosoknak, de ott minden erőbedobással kell helytállniuk sakkfigurákként, bangkoki stricik és prostituáltak vagy éppen a versenybíró munkáját segítő csapat bőrében. Szabó Anikó, Taródi Szilvia, Szilágyi Erzsébet, Varga Kinga, Horváth Zita, Sallak Petra, Túri Lajos, Ködmen Krisztián, Csepi Ádám, Sólya Ádám és Törõcsik Tamás - a tánckar tagjai - egytől egyig említésre méltóak.
A Köteles Géza által vezényelt zenekar - koncertelőadásokhoz hűen - a színpadon foglalt helyet, mögöttük a több mint félszáz tagot számláló Jazz And More kórus. A darab drámaiságát kitűnően tolmácsolta mind a zenekar, mind a kórus, a lenyűgöző hangzás mindenképpen rendkívüli élménye lehetett a közönség laikus és szakmából megjelent tagjainak is. A hangosítás hazai viszonylatban véve kimagasló volt, egyszer sem szakította meg a zenei élményt a mikrofonok gerjedése, vagy bármiféle recsegés-ropogás.
Cornelius Baltus a legnevesebb német zenés színházi szakemberek közé tartozik, így mostani magyarországi rendezésében is megköveteli csapatától azt profizmust, amit odakint tanult és sikeresen merített a hosszú évek munkája folyamán gyűjtött tapasztalatokból. Koncepciója sikerének két fő pillérét emelném ki: sallangmentesség és pontosság. Maníroktól mentes kontaktusok duettekben, tercettekben, kvartettekben és tömegjelenetekben, szem előtt tartva, hiába egy koncertelőadásról van szó, a nézőnek nem csak hallania kell a zenés dialógokat, hanem látnia is kell a cselekményt. Baltusnak sikerült megtalálnia az egyensúlyt koncert és előadás között, és ezt az egyensúlyt kitűnően közvetíti színészei és táncosai segítségével.
Karen Bruce koreográfusasszony háta mögött a Footloose - The Musical vagy a Fame brit turnéváltozatainak koreográfiájával most Budapesten álmodhatta meg és irányíthatta egy tízfős tánckar minden lépését. Bár kevés dalban van szerepe a táncosoknak, de ott minden erőbedobással kell helytállniuk sakkfigurákként, bangkoki stricik és prostituáltak vagy éppen a versenybíró munkáját segítő csapat bőrében. Szabó Anikó, Taródi Szilvia, Szilágyi Erzsébet, Varga Kinga, Horváth Zita, Sallak Petra, Túri Lajos, Ködmen Krisztián, Csepi Ádám, Sólya Ádám és Törõcsik Tamás - a tánckar tagjai - egytől egyig említésre méltóak.
Kentaur letisztult jelmezei akármennyire furcsán hangzik is, de idomulnak a zenéhez. Egy-egy jelzés értékű nyakkendő vagy kigombolt ingnyak segít eldönteni, éppen orosz vagy amerikai szereplőt látunk-e a színpadon. A sakk-figurák jelmeze - hála az Égnek - mellőzi a régebbi verziókból megszokott focimeccses szurkolóbábú asszociációt, Kentaur sakkfigurái nem csak szépek és extravagánsak, de nagyban segítik a táncosok mozgását, nem akadályozzák őket Karen Bruce lélegzetelállító koreográfiájának bemutatásában.
A világítástervező Christopher Hirst falakat döntögetett fényeinek játékával. Elsőként a magyar-musicaljátszás történetében olyan világítást láthattunk, amely letisztultságában, pontosságában és egyszerű szépségében segítette az előadás sikerét, nem pedig szirupgennyes giccsparádéval próbálta megnyerni a könnyen befolyásolható közönség tetszését. A produkció egyetlen negatívuma azonban mégis a látványelemek közül került ki... A kivetítőn megjelenő, helyszíneket bemutató fényképek és számítógépes grafikák ellene mentek annak, amit a produkció minimalizmusában képvisel.
Egyházi Géza Sergievskyjének sikere a művész lenyűgöző énekhangjában rejlik, dalai egyszerűen odaszegezték a hallgatóságot a székekhez. Sári Éva bebizonyította, hogy lehet énekesnőként jól helyt állni egy musicalprodukcióban. Gábor Géza magabiztos Molokovja és Pavletits Béla Walter de Courcyja talán a két legizgalmasabb figurája volt az előadásnak. Szemenyei János Frederick Trumpere egyszerre szeretetre és utálatra méltó, remek színészi és hangi teljesítményének összhangja az előadás legmegrendítőbb pillanatait hozta a Szegény kis srác című dalban. Hasonló jókat lehet hozzáfűzni Kecskés Tímea Svetlanajahoz. Tímea természetessége és sugárzó egyénisége kivételes mélységekkel töltötte meg szóló dalát és duettjét Sári Évával.
Külön örömmel tölt el, hogy itthon is kezdenek ráérezni arra, mi is pontosan az a "color ensemble". Igaz, hogy az ország etnikai összetétele miatt képtelenség, hogy fekete bőrű énekes színészek is legyenek az ensembletagok között, de sikerült felismerni azt, hogy igenis színészekre és egyéniségekre van szükség ebben a feladatkörben is. Nem elég, ha az ensembletag táncolni vagy énekelni tud, szigorú elvárás, hogy hangilag, mozgásban és játékban egyaránt teljesítsen, emellett pedig egy karaktert képviseljen, ne csak egy legyen a szürke tömegből. A Nyári Darinkából, Ajtai Beátából, Debreczeni Mártából, Kovács Rékából, Fekete Kovács Verából, Csóka-Vasass Kingából, Sándor Dávidból, Jenei Gáborból, Szentirmai Zsoltból, Pásztor Ádámból és Hetei-Bakó Szabolcsból álló ensemble az összes ponton megfelelt annak, amit egy nyugati sémára épülő musical-előadás ensemblejének teljesítenie kell.
Sajnos az előadás végén eleredő eső lerövidítette a produkció összes résztvevőjének egyaránt kijáró tapsrendet. A közönségnek talán arra sem volt ideje a mindenkit megrettentő vízcseppektől való ijedelem miatt, hogy felfedezze, a tapsrendhez megérkező alkotógárdában ott volt az előadás dalszövegírója, Tim Rice is, aki a szünetben szerényen megbújva a nézőtéri büfében elvegyült a lelkes nézősereg tagjai között.
A Chess - Sakk musical koncertelőadása októbertől a Pesti Magyar Színházban folytatja sikeres sorozatát.
A világítástervező Christopher Hirst falakat döntögetett fényeinek játékával. Elsőként a magyar-musicaljátszás történetében olyan világítást láthattunk, amely letisztultságában, pontosságában és egyszerű szépségében segítette az előadás sikerét, nem pedig szirupgennyes giccsparádéval próbálta megnyerni a könnyen befolyásolható közönség tetszését. A produkció egyetlen negatívuma azonban mégis a látványelemek közül került ki... A kivetítőn megjelenő, helyszíneket bemutató fényképek és számítógépes grafikák ellene mentek annak, amit a produkció minimalizmusában képvisel.
Egyházi Géza Sergievskyjének sikere a művész lenyűgöző énekhangjában rejlik, dalai egyszerűen odaszegezték a hallgatóságot a székekhez. Sári Éva bebizonyította, hogy lehet énekesnőként jól helyt állni egy musicalprodukcióban. Gábor Géza magabiztos Molokovja és Pavletits Béla Walter de Courcyja talán a két legizgalmasabb figurája volt az előadásnak. Szemenyei János Frederick Trumpere egyszerre szeretetre és utálatra méltó, remek színészi és hangi teljesítményének összhangja az előadás legmegrendítőbb pillanatait hozta a Szegény kis srác című dalban. Hasonló jókat lehet hozzáfűzni Kecskés Tímea Svetlanajahoz. Tímea természetessége és sugárzó egyénisége kivételes mélységekkel töltötte meg szóló dalát és duettjét Sári Évával.
Külön örömmel tölt el, hogy itthon is kezdenek ráérezni arra, mi is pontosan az a "color ensemble". Igaz, hogy az ország etnikai összetétele miatt képtelenség, hogy fekete bőrű énekes színészek is legyenek az ensembletagok között, de sikerült felismerni azt, hogy igenis színészekre és egyéniségekre van szükség ebben a feladatkörben is. Nem elég, ha az ensembletag táncolni vagy énekelni tud, szigorú elvárás, hogy hangilag, mozgásban és játékban egyaránt teljesítsen, emellett pedig egy karaktert képviseljen, ne csak egy legyen a szürke tömegből. A Nyári Darinkából, Ajtai Beátából, Debreczeni Mártából, Kovács Rékából, Fekete Kovács Verából, Csóka-Vasass Kingából, Sándor Dávidból, Jenei Gáborból, Szentirmai Zsoltból, Pásztor Ádámból és Hetei-Bakó Szabolcsból álló ensemble az összes ponton megfelelt annak, amit egy nyugati sémára épülő musical-előadás ensemblejének teljesítenie kell.
Sajnos az előadás végén eleredő eső lerövidítette a produkció összes résztvevőjének egyaránt kijáró tapsrendet. A közönségnek talán arra sem volt ideje a mindenkit megrettentő vízcseppektől való ijedelem miatt, hogy felfedezze, a tapsrendhez megérkező alkotógárdában ott volt az előadás dalszövegírója, Tim Rice is, aki a szünetben szerényen megbújva a nézőtéri büfében elvegyült a lelkes nézősereg tagjai között.
A Chess - Sakk musical koncertelőadása októbertől a Pesti Magyar Színházban folytatja sikeres sorozatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése